[dt_sc_three_fifth animation=”swing” first][dt_sc_titled_box type=”titled-box” title=”Spórolj a tanácsokkal!” icon=”fa-cogs” bgcolor=”” variation=”” textcolor=”#8224e3″]
Szeretettel üdvözöllek!
A legjobb tanács…
Spórolj a tanácsokkal!
Erről egy régi történet jut eszembe:
Egyszer hatalmas aszály sújtotta a király birodalmát. Az éhinség egyre fenyegetőbbé vált. A király végső elkeseredésében elzarándokolt a hegyekbe, tanácsot kérni a bölcs remetétől. Mikor megérkezett, a remete épp egy fügefa alatt meditált.
– 100 napja egy csepp eső sem esett. Mond mit tegyek, hogy népem elkerülje a biztos pusztulást? – szegezte nyomban a remetének kérdését a király.
– miért nem kéred ki a tanácsadóid javaslatát? – kérdezett vissza a remete.
– mert ahányan vannak, annyi féle az ötletük. Hogyan választhatnék közülük?!
– én azt tanácsolom, ereszd szélnek valamennyit, és hozz döntést te magad.
A király megköszönte a tanácsot és gondolataiba burkolózva sarkon fordult.
A hegyről lefelé, egy hegyi patak szegődött mellé, bukdácsolva hol az út egyik, hol a másik oldalán, mígnem a hegyláb laza kőzetei végleg elnyelték.
A király elmosolyodott és hazatérve nyomban utasította a mestereit, hogy kövezzék ki a patak medrét egészen a városig…
A szándék nemes
A tanácsaink osztogatása mögött az a nemes szándék húzódik, hogy a szeretteinket megóvjuk a feleslegesnek tűnő, és néha fájdalmas élményektől. Csak közben sajnos az önálló gondolkodástól is megkíméljük őket…
A gyereknek adott tanács olyan, mint a távcső élesre állítása.
Az állványhoz lépsz, beletekintesz, és addig tekergeted az állítógyűrűt, míg tűélessé nem válik a kép.
Ha gyorsan melléd ugrom, és segítek, semmivel sem leszel előrébb! Még, ha gyorsabban is végzünk, azzal még csak az én szememhez igazítottuk a képet…
Ugrásra készen
Ahány szülő annyi féle, de a legtöbbünkben erős a vágy, hogy gyerekeink életét a sajátunknál simábbá, élhetőbbé tegyük.
A legkézenfekvőbb stratégia, ugrásra készen figyelni az összes élethelyzetet, és egy jó személyi edző módjára, a szőnyeg széléről irányítani minden mozdulatot.
Erőfeszítésünk némi megnyugvással és a biztonság illúziójával kecsegtet, miközben nem is sejtjük mennyire kockázatos!
Az akadályokat elsöprögetni az útból, körülbelül olyan, mint egy bajnoki döntőre készülő bokszolót megóvni az edzések pofonjaitól.
A tapasztalatok persze hasznosak, és tény, hogy a kereket is keserves volna minduntalan újra felfedezni. De az is tény, hogy a saját tapasztalatunk messze nem szent írás!
A világ első repülőgépének megépítése előtt, az évezredes tapasztalatok egyértelműek voltak: ami a levegőnél nehezebb, az leesik. A Wright fivérek évekig az általános köznevetség tárgyai voltak. Aztán a levegőbe emelkedtek…
A saját tapasztalatainkat beavatkozás nélkül hasznosítani. Ez a nevelés legnagyobb kihívása! Valóságos paradoxon.
A leheletnyi határt megérezni, valódi művészet! Én ebben tudok segíteni neked.
Megéri, mert az erőfeszítéseid eredményeként, gyermekedből életvidám, tettrekész, és kreatív fiatal kezd kirajzolódni, az évek során!
[/dt_sc_titled_box][/dt_sc_three_fifth]
