Spórolj a tanácsokkal…

Szeretettel üdvözöllek!

A legjobb tanács…

Spórolj a tanácsokkal!

Erről egy régi történet jut eszembe:

Egyszer hatalmas aszály sújtotta a király birodalmát. Az éhinség egyre fenyegetőbbé vált. A király végső elkeseredésében elzarándokolt a hegyekbe, tanácsot kérni a bölcs remetétől. Mikor megérkezett, a remete épp egy fügefa alatt meditált.

– 100 napja egy csepp eső sem esett. Mond mit tegyek, hogy népem elkerülje a biztos pusztulást? – szegezte nyomban a remetének kérdését a király.

– miért nem kéred ki a tanácsadóid javaslatát? – kérdezett vissza a remete.

– mert ahányan vannak, annyi féle az ötletük. Hogyan választhatnék közülük?!

– én azt tanácsolom, ereszd szélnek valamennyit, és hozz döntést te magad.

A király megköszönte a tanácsot és gondolataiba burkolózva sarkon fordult.

A hegyről lefelé, egy hegyi patak szegődött mellé, bukdácsolva hol az út egyik, hol a másik oldalán, mígnem a hegyláb laza kőzetei végleg elnyelték.

A király elmosolyodott és hazatérve nyomban utasította a mestereit, hogy kövezzék ki a patak medrét egészen a városig…

A szándék nemes

A tanácsaink osztogatása mögött az a nemes szándék húzódik, hogy a szeretteinket megóvjuk a feleslegesnek tűnő, és néha fájdalmas élményektől. Csak közben sajnos az önálló gondolkodástól is megkíméljük őket…

A gyereknek adott tanács olyan, mint a távcső élesre állítása.

Az állványhoz lépsz, beletekintesz, és addig tekergeted az állítógyűrűt, míg tűélessé nem válik a kép.

Ha gyorsan melléd ugrom, és segítek, semmivel sem leszel előrébb! Még, ha gyorsabban is végzünk, azzal még csak az én szememhez igazítottuk a képet…

Ugrásra készen

Ahány szülő annyi féle, de a legtöbbünkben erős a vágy, hogy gyerekeink életét a sajátunknál simábbá, élhetőbbé tegyük.

A legkézenfekvőbb stratégia, ugrásra készen figyelni az összes élethelyzetet, és egy jó személyi edző módjára, a szőnyeg széléről irányítani minden mozdulatot.

Erőfeszítésünk némi megnyugvással és a biztonság illúziójával kecsegtet, miközben nem is sejtjük mennyire kockázatos!

Az akadályokat elsöprögetni az útból, körülbelül olyan, mint egy bajnoki döntőre készülő bokszolót megóvni az edzések pofonjaitól.

A tapasztalatok persze hasznosak, és tény, hogy a kereket is keserves volna minduntalan újra felfedezni. De az is tény, hogy a saját tapasztalatunk messze nem szent írás!

A világ első repülőgépének megépítése előtt, az évezredes tapasztalatok egyértelműek voltak: ami a levegőnél nehezebb, az leesik. A Wright fivérek évekig az általános köznevetség tárgyai voltak. Aztán a levegőbe emelkedtek…

A saját tapasztalatainkat beavatkozás nélkül hasznosítani. Ez a nevelés legnagyobb kihívása! Valóságos paradoxon.

A leheletnyi határt megérezni, valódi művészet! Én ebben tudok segíteni neked.

Megéri, mert az erőfeszítéseid eredményeként, gyermekedből életvidám, tettrekész, és kreatív fiatal kezd kirajzolódni, az évek során!

ITT Olvass a téli Nyom(olvasó) Kalandtáborunkról!